2013. augusztus 26., hétfő

Vámpírok márpedig... ~ Prológus



Sok szeretettel ajánlom mindenkinek, aki ismerte, ismeri, meg szeretné ismerni a Vámpírok márpedig... világát. Mint ahogy azt a facebook oldal olvasói tudják már, feladtam a megjelenésért való küzdelmet. De a kitartó "Rajongóknak", Olvasóknak, no meg magamnak is tartozom annyival, hogy publikussá teszem a Vámpírok márpedig...-et. Teljék benne sok örömötök, és ha van kedvetek, írjatok hozzászólást!
Minden észrevételt, véleményt nyitott szívvel fogadok, és örülök, ha megtiszteltek vele.
Nem is szaporítom tovább a szót, hiszen nincs más hátra: Olvasásra fel! :)
Laural Delarmée

PROLÓGUS
Ha utolér, meghalok!
Fejem hátra-hátrarántva menekülök, bár tudom, nincs esélyem. Zihálva kapkodom a levegőt, a hideg égeti légcsövemet. Úgy futok, akár a nyúl a róka elől… Bokám alól kifordul egy fagyott földgöröngy, megingok. Nem! Nem állhatok meg. Remegő lábakkal, erőtlenül rohanok tovább.
Körülöttem ködöt böffent fel a rideg, holt föld. A tájra boruló szürke, esőtől lomha felhők mintha ólomsúllyal nehezednének a vállamra.. Ha elérem a fákat, megmenekülök… Istenem! Segíts! A levegő vibrál körülöttem. Szemem előtt fénypontok ugrálnak, a csontfagyasztó hideg ellenére tüzel az arcom. Ironikus, mennyire érzem, hogy élek. Még élek!
Kimerült zihálásom az egyetlen nesz a télbe dermedt tájon. Lépteim bizonytalanná válnak, s hirtelen megérzem: mögöttem van. Ahogy előrevetem magam, megragadja az egyik lábam. Előrevágódom, vakon kirúgok, sarkam valamivel távolabb taszítja. Megpróbálok feltápászkodni, hogy továbbfussak, de nem ereszt…




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy megosztod velem a véleményed!