2013. december 15., vasárnap

"A karácsony szelleme" Balogh P. Hédi – Egy indulatos karácsony




Balogh P. Hédi – Egy indulatos karácsony

„Csitt, csendesen, itt az angyal”
/idézet Pósa bácsi verséből/

Visszaszámlálás indul.

Három.
Soha nem voltam még így megcsúszva a karácsonyi készületekkel. Egyszerűen képtelen vagyok kézben tartani a dolgokat. Mintha valami felsőbb hatalom dolgozna azon, hogy áthidalhatatlan akadályokat gördítsen az én „Kellemes, Meghitt, Szeretetteljes Karácsonyom” megvalósulása elé.
A főnök azonnali határidővel éves elszámolást követel nyakig a leltár közepén. Az ügyfeleknek is mintha most jutott volna eszükbe, hogy az év vége előtt elköltsék a maradék pénzüket. Eszetlenül és két kézzel szórva. És még holnap is be kell jönni, pedig fejben már a bejglit sütöm.
Persze csak fejben. Úgy tökéletesre sikerül. A külseje, mint az ételfutár szolgálatok prospektusain piroskásan mosolygó rudak, de ízre tökéletesen ugyanolyan, mint nagyanyám harminc évvel ezelőtti remekművei.
Este megpróbálom előállítani a tökélyt. Liszt, cukor, margarin, tojás. Szívem-lelkem belegyúrom. Most már muszáj sikerülnie, mert annyira akarom. A töltelékben dúskáló, kissé fura bejglik végül a sütőbe kerülnek, majd ripityára sülve jutnak ki onnan.
Elmondhatom, hogy hagyományőrző vagyok. Még egy évben sem sikerült. Vigasztalom magam és a családot, hogy ami ennyire csúf, az csakis isteni finom lehet.
Ki hallott már szép és finom bejgliről? Ugye, hogy senki? A tökéletes bejgli olyan, mint a Bermuda-háromszög. Mindenki hisz benne, de még senki sem tapasztalta a létezését. Illetve, ők már nem hiteles hírforrások.
A család épp a vacsorához ül, amikor csengetnek. A szomszédasszony kezében egy tállal  mosolyog be kedélyesen az ajtón. A tálon tüchtig rendben sorakoznak a cukormázas puszedlik és a gyönyörűen tekeredő bejgliszeletek. Mákos, diós, gesztenyés. A gyerekeim héjaként csapnak le rájuk. Az asztalon a több órás, megfeszített munkával előállított bejgli romjai árválkodnak.
„Csitt, csendesen, itt az angyal”

Kettő
Karácsonykor bármilyen csoda megtörténhet – állítják. A csodákat azonban ki kell érdemelni.
A játékboltban az egyik eladó véletlenül eladta a már hetekkel korábban megrendelt játékvonatszettet. A tulajdonos széttárja a karjait, nincs mit tenni. Válasszak valami mást.
Nyilván nincs öt éves gyereke, aki levelet írt a Jézuskának.
Mit tesz a jól domesztikált anyuka? Feldúlja a város összes játékboltját a karácsony előtt fellelhető utolsó játékvonatért. Győzedelmes Achillesként vonulok a beszerzett masinával, bár nem érzem, hogy boldoggá tenne szép Heléna keze.
Amíg a gyerekek hazaérnek, becsomagolom az ajándékokat. Kezdem kicsit komfortosabban érezni magam. Már csak a holnapi családi ebéd választ el a teljes elégedettségtől.
Egészen addig úszom a boldog öntudatlanságban, amíg a kezeimre nem pillantok. A körömlakkom lepattogott. A tükörből egy banya bámul rám. A hajam csimbókokban lóg. A szemem alatti kofferekkel már az uborka sem tud megküzdeni. Hipergyors renovációba kezdek.
Körömpolírozás közben rám tör a lelkiismeret-furdalás. Sekélyesnek tűnik az igyekezetem, pedig a karácsonynak a szeretetről, az elfogadásról, a megbékélésről kellene szólnia. Valahogy könnyebben megbékélek magammal, ha nem vagyok madárijesztő.
Este a gyerekeket is előveszem. Lányom hosszú, mézszőke haja komoly kihívást jelent. Nem véletlenül szoktunk kéthetente hajat mosni. Együtt hullajtjuk a könnyeinket.
A sikítás miatt átkopognak a szomszédok is, nem mintha szánnák szerencsétlen gyereket.
„Csitt, csendesen, itt az angyal”

Egy
Logisztikai bravúr a tízszemélyes karácsonyi ebéd megszervezése, de a suszter cipője mindig lukas. Bár lennék fodrász, mint logisztikus! Legfeljebb a hajam színét rontanám el. A kívánságlistámon már évek óta rajta van még két kéz, de a Jézuska eddig egyet sem hozott ajándékba. Idén is a meglévő kettővel boldogulok.
A húsok a sütőben pirulnak, a köret már kész. A halat pikkelyezem, végül már szemöldökcsipesszel. Nagyon nem akar az asztalra kerülni, és ha belegondolok, teljesen felesleges az erőfeszítés. Belülről ugyanígy tiltakozni fog a rengeteg szálkával. A saláták maradnak legutoljára, pedig nekik nem árt, ha elhűlnek. Logisztika! Épp a vendégek érkezésére készül el a teríték. Bágyadtan roskadok a székre, már nem vagyok jó társalgó. Vegyétek, egyétek, ez az én...
A családi ebéd legjobb része, a bókok bezsebelését leszámítva, amikor már mindenki távozott és a mosogatás is kész.
Következhet a fadíszítés, szokás szerint családi perpatvarral párosulva. Háromszor kibékülünk, mire a talpba kerül. Hasonló megpróbáltatás az égők felhelyezése. Inkább kivonulok a szobából, amíg a heroikus küzdelem zajlik.
Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzek, miközben a milliónyi apró díszt felhelyezem az ágakra.
Jöhetnek az ajándékok, csak legyünk már túl rajta. Meglepetésszerűen még én is kapok. Természetesen csodás és pont eltalálták az ízlésemet.
Kezdek leereszteni. Nem megkönnyebbülésnek nevezném, inkább érdektelenség ülepszik rám. Az agyamat is takarékra teszem.
A kanapéra kucorodom, a gyerekeim átölelnek és hozzám bújnak. Egy pillanatnyi szeretet és békesség.
Hát ezért a fél percért volt az egész!

Zéró
„Csitt, csendesen, itt az angyal”


Balogh P. Hédi

3 megjegyzés:

  1. Könnyen olvasható, gördülékeny írás.
    Áthatja az egységes hang, a beszélő hiteles a többgyermekes, elfoglalt anyuka szerepében.
    A cselekmény reális, fordulatos, mint a mindennapi élet.
    Újdonságot, meglepetést nem találtam az írásban. Az a kis plusz azért hiányzott.

    Jager Luca

    VálaszTörlés
  2. Jaj nagyon jó volt:) Kedvencem az volt, amikor a tökéletes bejglit fejtetted ki. Én sütés tudományom sem a legjobb, s így ennél a jelenetnél szinte azonosultam a főszereplővel :D :)

    VálaszTörlés
  3. Igazán érdekes volt. :) Bele tudtam képzelni magam az édesanya helyébe. Ügyes vagy, csak így tovább! :)
    J. Jolika

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy megosztod velem a véleményed!